Bizonyára meglepődnek a szokatlan felszólításon. El a kezekkel Hongkongtól! Valóban, ilyet még soha sem követeltünk. De emlékezzenek csak vissza! 2014 őszén, amikor Hongkongban sárga esernyős tüntetők lepték el a várost, és a világsajtó, különösen annak liberális része, „sárga esernyős forradalomról” szónokolt, nos, akkor sem hallgattunk.

Emlékeznek Ilf és Petrov regényére, a Tizenkét székre? A főhős, Osztap Bender, némi készpénz reményében szimultán sakkversenyre hívja ki a Volga menti városka, Vaszjuki 160 sakkozóját. Közben vakító lehetőségekkel kápráztatja el a hallgatóságát. A sakk-eszme harminchárom emeletes üvegpalotája emelkedik majd a kék ég felé!  Márványlépcsők vezetnek a kék Volgához! A folyón óceánjáró hajók járnak majd!  Vaszjuki lesz az első bolygóközi sakk-kongresszus színhelye!

Nyugodjanak meg, kedves olvasóim, május 26-án nem lesz hurrikán, amely elsodorná az európai ház falait. Nem mondom, erős szelek fújnak manapság, keletről, nyugatról egyaránt. Lesz egy kis ajtócsapkodás, betörik néhány ablak, de az Európai Unió, az európai pénzvilágnak ez a nagy múltú építménye megmarad.

Nem kertelek: számítunk arra, hogy aki baloldalinak érzi magát, május 26-án a Munkáspártra fog szavazni.

Az MSZP már a múlté. Butábbnál butább ötletekkel állnak elő. Radikalizmusnak kikiáltott botrányokkal hívják fel magukra a figyelmet. Összeállnak a Jobbikkal, mit sem törődve annak szellemi és politikai hátterével. Nem csak erről van szó, bár erről is. Mondjuk ki: az MSZP-re nincs szüksége a társadalomnak!

A múlt szerdán európai napom volt. Délután az interneten figyeltem, hogy feszítik keresztre Magyarországot az Európai Parlamentben. Igen, Magyarországot és nem csupán az Orbán-kormányt. Eltérően ugyanis a magyar liberális képviselőktől, én úgy gondolom, hogy az EP-ben, Brüsszelben nem lehet szétválasztani Magyarországot és a magyar kormányt. Budapesten lehet, sőt kell is. Brüsszelben és sehol másutt a világban meg nem lehet.

A rendszerváltás óta hivatalból szeretjük Amerikát. A liberálisok egyenesen szerelmesek bele, mondván, hogy ember még nem teremtett tökéletesebbet az amerikai demokráciánál.

Május 26-a után új világ köszönt ránk. A bevándorláselleneseknek kell többségbe kerülniük, s akkor nem kell félteni a nemzeti szuverenitást és a kereszténység is biztonságban lesz – sugallja a miniszterelnök.  Még azt is tanácsolja, hogy felejtsük el, hogy ki jobboldali, ki baloldali. A választóvonal nem ez. Akarsz migránsokat vagy nem akarsz! Ez itt a kérdés!

Éppen száz esztendeje annak, hogy néhány tucat fiatalember a Városmajor utca 42-ben megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját.

Baloldali és nemzeti! E szavak olvashatóak programunkban, és mindenütt elmondjuk, amikor bemutatjuk önmagunkat. Ezzel a párosítással azonban egyedül vagyunk. A konzervatív oldal nemzetinek tekinti magát, de nem baloldalinak. A liberálisok baloldalinak mondják magukat, de nem nemzetinek. Hogy lehetünk akkor mi baloldaliak és nemzetiek is?

Az idén a nagy meleg miatt minden hamarabb érik, úgyhogy a szabolcsi almatermelő gazdák már Szent István napja előtt megjelentek a feldolgozó cégnél, hogy eladják az idei termést. Az osztrák cég nem volt figyelemmel, hogy népünk ünnepre készül, és egy szép kerek summa nagyobb örömet okozna, mint akármilyen augusztus 20-i tűzijáték. Úgyhogy közölték a gazdákkal: 13 forintot adnak egy kiló léalmáért vagy semmit.

Szent Jobb-körmeneten még sohasem voltam, és ahogy elnézem a dolgokat, aligha leszek, bár a politikában is igaz a mondás: soha se mondd, hogy soha! A Szent Jobb nemzeti történelmünk része, és egyidejűleg katolikus ereklye is. Ezer év alatt a nemzeti és az egyházi összenőtt, s fölösleges minden kísérlet, hogy szétválasszák.

Közeledik a Húsvét. Az idén már nagypéntek is ünnep, amiben szerintem semmi kivetnivaló nincs. Húsvét eddig is munkaszüneti nap volt.  Ez annak is tükre, hogy a kereszténység az évszázadok során mélyen beleivódott tudatunkba, sőt szokásainkba. Kádár híres mondása, miszerint aki nincs ellenünk, az velünk van, a Bibliából származik. Ahol nincs vezetés, elvész a nép - olvassuk ugyanott, és vajon nem tapasztaltuk számtalanszor ennek igazságát? Mondjuk, amikor 27 éve a magyar dolgozók vezetők nélkül maradtak, akik szervezhették volna a néphatalom védelmét.

Mi lesz Európa jövője? Nem vagyok jós, de egyet biztosan tudok: Európa más lesz, mint ma.

1953-ban, amikor születtem, még nem volt EU. A szándék a létrehozására megvolt, de nem volt könnyű egyezségre jutni Németország és Franciaország között. Amióta a világ a világ, mindketten uralni akarták Európát. Magunk között szólva Európa népei két világháborút köszönhetnek nekik.

A liberálisok nem nyugodnak bele, hogy Trumpnak és nem Clintonnak hívják az Egyesült Államok elnökét. A spontánnak becézett tüntetések nem sok vizet zavarnak. A migrációt korlátozó elnöki rendelet felfüggesztése már durvább, de belefér abba, amit az amerikai politikának hívnak. Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó kierőszakolt lemondása azonban már egy jól irányzott liberális rakétacsapással ér fel.