A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti Szabó Ervin téren, egy rövid performansz keretében hívta fel a figyelmet a Magyar Patrióták Közössége az országszerte máig megtalálható kommunista utcanevekre. A helyszínválasztás is jelképes volt: az ország legfontosabb közkönyvtára és az épület előtti tér egy kommunista ideológusról van elnevezve, aki a könyvtárigazgatói tisztségét is a bolsevizmus eszméjének terjesztésére használta fel. (https://www.szoljon.hu/)

A „kommunizmus áldozatainak” napján minden politikus kiélhette vágyait, ösztöneit, dühét, kinek mije volt. Kiélhették, mert a „magyar demokrácia ünnepén” senki sem szólhatott vissza.  A hivatalossá tett „ünnepnap” akárhogyan is nézzük, nem a történelemmel való őszinte szembenézés napja, hanem a történelmi bosszú évenként ismétlődő lehetősége. Talán észre kellene venni, hogy az emberek nem a múltban akarnak élni, hanem a mában, a jövőben. És még valami: nem ártana tudni, hogy szegény Szabó Ervin sohasem volt kommunista ideológus, hanem a munkásság ügyének szószólója. Nem kéne a butasággal és a provincializmussal kérkedni! Senkinek sem!