Mára a valahai Európai Gazdasági Közösség sikerét eredményező tényezők mindegyike gyökeresen megváltozott, szinte az ellenkezőjére. Külpolitikai tekintetben – különösen az Oroszországhoz való viszony tekintetében – éles ellentét alakult ki az uniónak az amerikai vonalvezetést követő északi és az orosz érdekek iránt megértőbb déli része között. A keynesiánus gazdaságpolitikát felváltó neoliberális elvek lassuló növekedést, magas munkanélküliséget, növekvő jövedelemkülönbségeket hoztak, ami egyébként a bevándorlók esetleges integrálásának is az egyik akadálya. Az egységes pénz bevezetése a többszöri bővítéssel már rendkívül eltérő gazdasági adottságokkal rendelkező uniót adósok és hitelezők egymással szemben álló táborára bontotta szét. A bevándorlók integrálhatatlansága, a párhuzamos társadalmak létrejötte egyre nyilvánvalóbbá válik, amire az unió vezetőinek nincs válaszuk. Végül a ma már nyomasztó német dominancia ellenére a döntéshozatal lassúvá vált, és a problémákat nem megoldja, hanem elodázza, amihez nagymértékben hozzájárul, hogy a politikailag korrekt beszéd és gondolkodás a problémák valódi okainak feltárását is akadályozza. – írja Lóránt Károly közgazdász a Magyar Nemzetben. (http://mno.hu).

Nos, igaza van, az EU falai ingadoznak. A kapitalizmus nem tud rá megoldást. A megoldás a népek, a dolgozók Európája.