Az Európai Bizottság  minap új rendszert javasolt a menekült áttelepítésére, és ez számos európai országban, úgymond, kiütötte a biztosítékot. Ezek szerint azoknak az EU-országoknak, amelyek nem hajlandóak az EU-kvóta szerint menekülteket fogadni, minden rájuk eső menekült után 250 ezer eurót kellene fizetniük.

A magyar miniszterelnök nem minden gúny nélkül vágott vissza: egy magyar hét év alatt körülbelül négyezer eurót kap a brüsszeli forrásokból. Azt is mondta, hogy 250 ezer eurót egy átlag magyar 39 évnyi munkával keres meg. Megerősítette, hogy a kormány a tervezett népszavazással akar az EU diktátuma ellen fellépni.

Minden jel arra mutat, hogy a menekültügy csak a felszín. A menekültügy csak a felszín, a válság okai mélyebben, sokkal mélyebben vannak. Amíg van kapitalizmus, addig a nagy hal megeszi a kishalat, addig az erősebb országok fogják a kisebbek sorsát eldönteni. Jöhet Merkel vagy Obama után bárki, de a tőkés világ továbbra is arról fog szólni, hogy több legyen profit, a haszon.

A menekült ügy megoldható lenne, de nem akarják

Az emberek azért menekülnek el Szíriából és más országokból, mert ott háború vagy szegénység van, vagy rosszabb esetben háború is és szegénység is. A háborúkat az USA, az EU provokálta ki azzal, hogy nem tetszett neki a Kadhafi líbiai rendszere, nem tetszik nekik Aszad-kormányzása Szíriában.  Következésképpen, ha nem akarunk menekülteket, meg kell szüntetni a háborúkat. Ehhez el kell fogadni az éppen fennálló rendszereket és pénzt, sok pénzt kell adni ezeknek az országoknak.

Az USA, az EU vezetői még sem ezt teszik.  A háborút nem szüntették meg, Aszad- elnököt továbbra is meg akarják dönteni, és továbbra sem mennek jelentős fejlesztési pénzek sem Szíriába, sem máshova.  A menekültügy pedig – kiegészülve a terrorizmus jelenségével – folyamatos feszültséget tart fenn Európában. A tőkés Európa meg tudná oldani a menekültügyet, de nem akarja. Miért nem?

“Csodafegyver” kell a kapitalizmus megmentéséhez

A tőkésvilág 2008 óta tartó válsága megmutatta, hogy ezúttal nem egy átmeneti és viszonylag egyszerűen kezelhető válságról van szó, hanem a tőkés rendszer lényegét érintő kérdésről, amit nem lehet megoldani.

A történelmi tapasztalat szerint a kapitalizmus ilyen esetekben nem hagyományos, rendkívüli eszközökhöz nyúl saját uralmának megőrzése érdekében. A 20. század 30-as éveiben ilyen rendkívüli eszközt jelentett a fasizmus hatalomra juttatása. A fasizmus háborúk és óriási áldozatok árán megakadályozta, hogy Nyugat Európában győzzön a szocializmus.

2001-ben az amerikai kapitalizmusnak kapóra jött a szeptember 11-i terrortámadás. Az amerikai tőke ezermilliárdokat irányíthatott közpénzből katonai kiadásokra, elindíthatta saját állampolgárai, sőt – ez tudjuk a lehallgatási botrányokból – a világ más országai polgárainak koncentrált ellenőrzését. Erre szeptember 11-e nélkül aligha lett volna lehetőség.

A kapitalizmusnak ma újabb „csodafegyverre” van szüksége. A hagyományos eszközök nem működnek.  Fasizmus? Szélsőjobboldali katonai diktatúra? A kapitalizmus tanult a múltból, tudja, hogy ezek az utak kockázatosak.

A menekültügy ma a tőkés világnak, beleértve az európai tőkét is, a rendszer megmentését ígérő csodafegyvernek ígérkezik. A liberális értékek védelme, a szabadság és szolidaritás hirdetése, amiről a liberálisok beszélnek, vagy az európai civilizáció védelme a betolakodó kultúrákkal szemben, ugyanannak az éremnek két oldalát jelentik.  A kapitalizmust akarják megőrizni, az egyik igy, a másik úgy.

Kinek kell a menekültügy?

A tőkés Európának olcsó munkaerőre van szükség. Németországban, Franciaországban és több más EU-országban kevés gyermek születik ahhoz, hogy a tőkés gazdaságok munkaerőszükségletét kielégítsek. A tőkét nem érdekli, hogy milyen a munkás színe, vallása, kultúrája. Egy dolog érdekli: a lehető legolcsóbban profitot termeljen neki.

A tőkés Európa érdeke saját nemzeti munkás-és dolgozó osztályának gazdasági elnyomása.  A tőkés Európa válságban van. A válságot mindenütt azzal akarják megoldani, hogy csökkentik a tőke kiadásait. Ennek módja pedig az, hogy a dolgozóktól elveszik a nyugdíj kedvezményeket, növelik a nyugdíj korhatárt, növelik a heti munkaidőt, csökkentik a szociális kiadásokat, fizetőssé teszik az oktatást, az egészségügyet.

A dolgozó tömegek ezt nem akarják elfogadni, és harc indult a tőke ellen. Ezt látjuk Görögországban, Portugáliában és az elmúlt hetekben Franciaországban is. A menekültügy rövid távon elvonja a dolgozók figyelmet a tőke ellen harcról. A menekültek betelepítése pedig hosszú távon olyan fegyvert ad a tőkésosztály kezébe, amelyet a nemzeti munkás-és dolgozói osztályok ellen lehet használni.

A tőkés Európa érdeke a kapitalista rendszer ellen fellépő erők felszámolása, az európai kapitalizmus politikai megszilárdítása. Európa tőkés körei nyugaton és keleten egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a kapitalista rendszert számos tényező veszélyezteti. A tőkés rendszer ellen lépnek a munkás-és dolgozói osztályok szervezetei, a kommunista és munkásmozgalom erői, a középosztályok civilszerveződései, a kapitalizmus ellenmondásait bíráló tömegmozgalmak. A technika fejlődése, az Internet, az okostelefonok tömeges elterjedése pedig a szervezés és a harc feltételeit is könnyebbé teszi.

Ilyen helyzetben a tőkés köröknek alapvető érdekük a tőkés politika rendszer megszilárdítása. A kommunista ellenes törvények Magyarországon és más kelet-európai országokban, a kommunista erők elleni harc kifinomultabb módszerei Nyugat Európában nem jelentenek elégé hatékony módszereket a társadalom ellenőrzésére, a tőke elleni fellépések megakadályozására.

A menekültügy és a vele párosított terrorfenyegetés viszont lehetővé teheti olyan korlátozó törvények bevezetését, amelyek érvénytelenítik a dolgozó osztályok által évtizedeken át kiharcolt politikai vívmányokat, sőt átlépik a polgári demokrácia kereteit, és a társadalom totális ellenőrzését vezetik be.

A nyugateurópai nagytőke kezében a menekültügy eszköz arra, hogy korlátok között tartsa a kelet-európai tőkés körök önállósodási törekvéseit. A tőkés EU keretein belül kiéleződtek a nagy országok tőkés körei és az új EU-tagországok tőkésosztályai közötti ellentétek. 1989-90 után a kelet-európai országokban mindenütt a nyugat-európai tőkésosztályok, mindenekelőtt a német tőkésosztály segítségével döntötték meg a szocializmust. Az új tőkésosztályoknak Magyarországon, Lengyelországban és másutt szükségük volt a nyugati tőkés körök további támogatására. Az EU-és NATO-tagság jelentette a garanciát a saját tőkés rendszerük fenntartására. Cserébe elfogadták a német tőke vezető szerepét, tudomásul vették, hogy az EU és a NATO is korlátozza a tagállamok önállóságát, és a kicsik ebben a rendszerben alárendelt szerepet játszanak.

Az elmúlt 26 évben azonban a nemzeti tőke Magyarországon is, Lengyelországban is és másutt is, megerősödött.  A kelet-európai nemzeti tőkés körök többet kezdtek igényelni az EU forrásaiból. Látva, hogy a tőkés válsággal, és annak társadalmi következményeivel a német és a francia tőke nem tud megbirkózni, a kapitalizmus megőrzése érdekében a saját kelet-európai nemzeti megoldásaikat kezdték hangoztatni. A kelet-európai tőkés körök, különösen a visegrádi négyek együttműködése kezdett konkurenciaként megjelenni a Balkánon, a volt Szovjetunió területén. Speciális kapcsolatokat kezdetek kialakítani Oroszországgal, az orosz tőkével. A kínai tőke bekapcsolódása a kelet-európai nagyberuházásokba, mint például a Belgrád-Budapest vasútvonal építésé, azt a veszélyt vázolta fel, hogy a kelet-európai tőkés körök nemzetközi támogatást is kapnak önállósodási törekvéseikhez.

A menekültügy alkalmas eszköznek látszik arra, hogy a nyugat-európai nagytőke, a német, a francia, olasz megállítsa a kelet-európai tőke önállósodási törekvéseit, és igy vagy úgy alárendelje a nyugati tőkének.

A menekültügy kapóra jött a kelet-európai tőkének is. A Kelet-Európa tőkének a menekültügy kapóra jön saját nemzeti önállósodási törekvéseinek érvényesítésére, a nyugati tőkével való alku pozícióinak javítására, további a saját dolgozói osztályának ellenőrzésére és elnyomására.

A Fidesz-kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy a kvótaellenes népszavazás, a Schengen 2.0 akcióterv és más hasonló politikai akciók valójában csak korlátozott politikai eszközt jelentenek. A magyar tőkés uralkodó osztálynak esze ágába sincs kilépni az EU-ból, hiszen az EU maga jelenti az európai kapitalizmust. A cél más: jobb pozíciókat szerezni a tőkés EU tőkés átalakításának, reformjának folyamatában.

A 250 ezer euró/menekült kötelező fizetése persze a tőkés EU újabb diktátuma. De ne feledjük: a menekültekért nem a politikusok, nem szupergazdagok fizetnek, hanem mi, dolgozó emberek. A menekültügy, a terrorizmus jó „apropó” új nemzeti egység megteremtésére, a tőke elleni osztályharc kiiktatására. Amig a magyarok a menekültekkel vannak elfoglalva, nem akarják megdönteni a kapitalizmust. Ugye, világos logika?

A menekültügy fontos eszköz lehet az US nagytőke és az EU nagytőke közötti jövőbeni viszony meghatározásában. Az USA nem érdekelt egy erős Európai Unió kialakításában. Az amerikai nagytőke alárendelt szerepet szán a nyugat-európai tőkének. Az USA és az EU között tervezett szabadkereskedelmi és beruházási megállapodás  (TTIP) valójában a katonai NATO mellett egy „gazdasági NATO-t” jelentene. A menekültügy gyengíti az európai politikai körök ellenállóképességét, leköti figyelmüket és erejüket. A TTIP ilyen helyzetben könnyebben átcsúszhatott a közvélemény ellenállásán.

A menekült ügy és a kommunisták

A kommunista és munkáspártok feladata, hogy leleplezzék a tőkés erők mesterkedéseit arra, hogy egy újabb „csodafegyverrel” hosszabbítsák meg a kapitalizmus életét. A tőkés osztályokat képviselő politikai erők a menekültügyet arra használják, hogy a dolgozó tömegek figyelmét elvonják az ellenük irányuló támadásokról, a munkanélküliségről, a megszorításokról, a tömegek tőkés ellenőrzéséről, és maguk mellé állítsák az embereket.

A kommunista és munkáspártok nem állhatnak ebben a kérdésben sem a liberális, sem a konzervatív-nacionalista pártok mellé. A mi célunk nem a kapitalizmus megőrzése, hanem legyőzése.

A kommunista és munkáspártoknak érteniük kell, hogy a menekültek nem a tőke ellen küzdő erők szövetségesei, hanem objektíve a tőke erőinek eszközei a kapitalizmusért folytatott harcban. A kommunisták emberi szolidaritást vállalhatnak a menekültekkel, mint emberekkel, de tévednének, ha az emberi szolidaritást stratégiai céljuk egyik pillérének tekintenék.

Más a helyzet azokkal a külföldiekkel, akik letelepedtek vagy letelepednek országainkban és a kapitalizmus kizsákmányolás célpontjaivá válnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a német, a francia, az osztrák vagy éppenséggel a magyar dolgozó is az.

A menekültügy sem csodafegyver. Nem fogja megmenteni a tőkés rendet. De a mi felelősségünk, hogy a lehető legkevesebb kárt okozza nekünk, a dolgozó embereknek.