Október 10-én ünneplik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a kormányzó párt, a Koreai Munkapárt megalakulásának 70. évfordulóját.

Teljes havi fizetés az ünnepre

A koreai hagyományok szerint a dolgozói kollektívák, a párt- és társadalmi szervezetek, a hadsereg alakulatai együtt emlékeznek az évfordulóra. Az emberek nyilván jól fogadták a hírt, hogy október 10-én minden állampolgár egy teljes havi fizetését ünnepi prémiumként kapja meg. A párt és az állam vezetője, Kim Dzsong Un nem sokkal az ünnep előtt kereste fel a hazai gyártású közszükségleti cikkek kiállítását, és úgy döntött, hogy személyes ellenőrzése alá veszi a gazdaság e területét, hangsúlyozván, hogy a koreai emberek többet és jobbat érdemelnek.
Szeptember végén a Három Forradalom Kiállításon mutatták be a KDNK új „kettő az egyben” laptopját, amelyen Windows 8 fut, és az akkumulátora öt órára elegendő. Az ára 250 dollár. Ez igen nagy pénznek számít a KNDK-ban.
Az ünnep előestéjén a koreai diplomácia is fontos kezdeményezést tett. A KNDK az ENSZ jubileumi közgyűlésén javasolta, hogy az USA és a KNDK írja alá a békeszerződést, amely végre lezárhatná az 1953-as háborút.
A szerződés aligha fog megszületni, mert a nyugati hatalmak már régen nem a régi háborút akarják lezárni, hanem a jelenlegi politikai, gazdasági, lélektani háborút folytatni.
A KNDK vezetése ezért úgy véli, hogy továbbra sem mondhat le a nukleáris potenciál fejlesztéséről. Szeptember közepén jelentették be, hogy a KNDK mind „minőségileg, mind mennyiségileg továbbfejleszti atomfegyvereit.” Az atom fegyverügy feszültséget idéz elő a KN-DK és Kína viszonyában is, amely ugyan sok területen támogatja a KNDK-t, de ragaszkodik az atommentes Koreai-félszigethez. Az idei ünnepen úgy tűnik, hogy a korábbi sajtóhírektől eltérően a KNDK nem bocsájt fel újabb interkontinentális rakétát.

A sarló, a kalapács és az ecset egysége

A koreai fővárosban, Phenjanban 1995 óta monumentális, 50 méteres emlékmű őrzi a pártalakítás emlékét. A sarló, kalapács és az ecset a parasztság, a munkásság, az értelmiség szövetségének jelképe. Egykor a koreai nyelv is hieroglifákat használt, amiket szebben lehet ecsettel írni, mint golyóstollal.
1945. október 10-én a Koreai Kommunista Párt öt megyei szervezetének képviselőjéből hozták létre a párt észak-koreai szervező irodáját, később ez a nap lett a Koreai Munkapárt alapításának napja. 1946 folyamán több más párt is beolvadt az új szerveződésbe. 1949 júniusában egyesültek a déli és északi szervezetek, és a párt vezetőjévé ekkor választották a koreai munkásmozgalom ismert személyiségét, Kim Ir Szent. Az új párt vezetésével megindult a népi Korea megteremtése. Sor került a földreformra, az ipar államosítására, a szocialista államszervezet megteremtésére.
A Koreai Munkapárt szervezte az ország védelmét az 1950–53 közötti koreai háborúban, a KNDK saját erőfeszítéseivel, illetve Kína és a Szovjetunió segítségével megvédte függetlenségét. 1953 augusztusában a párt Központi Bizottságának VI. Plénuma döntött az újjáépítés fő irányairól. 1956 áprilisában döntöttek a szocializmus alapjainak lerakásáról.
A Koreai Munkapárt 1955 decemberében hirdette meg a dzsucse eszmét, az önerőre való támaszkodás elméletét. Az elv abból indult ki, hogy a KNDK-nak elsősorban saját erő-forrásaira kell támaszkodnia a szocializmus építésében. A KNDK tisztában volt azzal, hogy a tőkés világ el akarja tiporni Észak-Koreát, és egyesíteni a tőkés Dél-Koreával. A Szovjetunió egészen az 1990-es évekig sok mindenben segítette a KNDK-t, de eltérő ideológiai és politikai felfogásuk miatt a KNDK és a szocialista országok viszonya meglehetősen hűvös volt.
Kim Ir Szen 1994-ben halt meg, ami meglehetősen bonyolult helyzetet teremtett. A tőkés világ megpróbálta ki-használni a pillanatnyi hatalmi vákuumot, és kierőszakolni a tőkés rendszerváltást a KNDK-ban. A KNDK belső erői végül is találtak olyan megoldást, amely a KNDK népe számára is elfogadható volt. A párt új vezetője Kim Dzsong Il, a korábbi pártvezető fia lett.
Kim Dzsong Il haláláig, 2011 decemberéig vezette a pártot és az államot. Több területen értek el előrelépést. A Koreai Munkapárt vezetésével megszilárdították a belső helyzetet. Nagy nehézségek árán, de leküzdöttek a természeti csapások és a szocialista világgal való kereskedelem kieséséből fakadó gondokat. Rendezték a viszonyt Kínával és Oroszországgal, amelyek stratégia érdeke volt a KNDK megmaradása.

A tőkés világ ellen harcolnak

Kim Dzsong Un, a korábbi vezető fia vette át a vezetést 2011 végén. Nagy lendülettel kezdtek hozzá gazdasági és politikai átalakításokhoz. Gazdasági övezeteket hoztak létre külföldi, első sorban kínai vállalatok részvételével.
A központosított élelmiszerellátás mellett lehetővé tették a szabad piac működését. Megváltozott a politikai élet stílusa. Kim Dzsong Un és felesége folyamatos közszereplővé váltak.
A Koreai Munkapárt részese a nemzet-közi kommunista és munkásmozgalomnak. Jelen van a mozgalom évenkénti tanácskozásain. Ugyanakkor tény, hogy a pártok jelentős részének ideológiai és politikai álláspontja alapvetően eltér a Koreai Munkapárt jelenlegi felfogásától, az úgynevezett hadsereg-központú szocializmus elméletétől. Az ideológiai különbségek ellenére azonban mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy a KNDK a Koreai Munkapárt vezetése alatt az amerikai imperializmus ellen küzd, saját országa függetlenségét védi. Ez a küzdelem immáron hetven esztendeje folyik, ami minden ideológiai és politikai különbség mellett is elismerést érdemel.