Salgótarjánért egy pillanatra sem kell szégyenkeznünk. Konkrét, világos programmal álltunk a választók elé. Senki sem támadta, mert tudták, hogy ez a program jó. Az emberek munkahelyeket akarnak, és mi megmondtuk, hogyan tudnánk munkahelyeket teremteni.

Két hónapos intenzív kampányt folytattunk. Soha a megyei lap nem közölt egész oldalas interjút a jelöltünkkel, most igen. A Munkáspárt kitartásáról, világos politikájáról még azok a liberális orgánumok is mondtak elismerő szavakat, amelyek egyébként csak becsmérlően szoktak említeni bennünket, ha egyáltalán említenek.

Támadott bennünket az MSZP. Higgyék el, ez nagy dolog! Annak a jele, hogy számoltak velünk. Az azóta polgármesterré választott szocliberál jelölt eleinte csak „nevetségesnek” nevezte az indulásunkat, de a vége felé a nyílt utcán, tanúk előtt a szemembe vágta: „sajnáljuk, hogy indulnak.” A szocliberális médiából csak úgy ömlött, hogy „Thürmer a baloldal árulója”, a „Fideszes alpolgármesterhez vitték a röplapjaikat”. A többi magasröptű állításukat már nem is említem.

Salgótarján megmutatta, hogy a Munkáspárt helyesen mérte fel stratégiai helyzetét. Soha sem állítottuk, hogy meg tudunk szerezni egy várost. Még azt sem, hogy feltétlenül bejutunk a parlamentbe. Azt mondtuk, hogy 2018-ra képesek leszünk 106 választókerületben jelöltet állítani. A mostani választáson elvtársaink másfél nap alatt közel 600 ajánlást gyűjtöttek össze. Tetszenek érteni: másfél nap alatt! Ez azt jelenti, hogy az emberek szívesen adják az ajánlásunkat nekünk, és azt is jelzi, hogy mi magunk is jobban dolgozunk.

A szavazás más dolog. És itt is helyes volt stratégiai értékelésünk. Az emberek ma még nem a Munkáspártot tekintik váltópártnak. Helyeselik programunkat, de rövid távon nem tőlünk várják sorsuk jobbrafordulását.

Salgótarjánban most az MSZP győzött. Nagyon akartak győzni, nagyon akarták bizonyítani, hogy az egyébként haldokló MSZP még nem halt meg. Az MSZP-nek egyetlen üzenete volt a választáson: jöjjön velünk mindenki, aki utálja Orbánt! Az Orbán-utálat jegyében melléjük állt Gyurcsány DK-ja, és kínjukban még Vajnait is szerepeltették szép piros dzsekiben. A választók nem feledkeztek meg arról, hogy ebben a városban és ebben az országban volt már hatalmon az MSZP is, a Fidesz is, de Salgótarján nyomora csak nőtt. Most sem azt hitték el, hogy az MSZP majd kirángatja őket a gödörből, hanem azt, hogy Orbán és csak Orbán miatt vannak a gödör mélyén.

A kijózanodás előbb-utóbb bekövetkezik. Valahogy úgy, ahogyan ez Görögországban is történt. Emlékeznek a tavalyi görög választásokra? Az emberek elhitték, hogy a Sziriza leállítja a megszorításokat, megfékezi a külföldi tőke uralmát, jobb életet teremt öregnek és fiatalnak egyaránt. A KKE, a görög kommunisták magyarázták, hogy ez hazugság, tudatos félrevezetés, illúzió, nem hitték el. A KKE 9 százalékról 4 százalékra esett vissza. Eltelt néhány hónap és a földművesek újra a kormány ellen fordultak, és most már a kommunisták oldalán.

Európa ezért is figyel. Mi lesz a magyar kapitalista rendszerrel? Lesz-e Salgótarjánból, az egykor Kis Moszkvának nevezett városból Kis Athén? Az EU politikai köreit természetesen hidegen hagyja, hogy ki Salgótarján polgármestere, de az azonban már nem, hogy kihúzható-e a szőnyeg a magyar miniszterelnök alól. A Fidesz legyőzése egy kis városban nem rengeti meg ugyan a kormányt, de biztatást ad a szocliberális erőknek és külföldi barátaiknak, akik nagyon aggódnak a demokráciáért és a magyar népért. Ne arra tessék gondolni, hogy őket a salgótarjániak nyomora, vagy a magyar egészségügy halálközeli állapota izgatja. Távolról sem! Mielőbb szeretnének ismét beülni az állami vállalatok vezetői székébe, jövedelmező pályázatokat elnyerni, részesülni azokból az örömökből, amelyeket az EU-s milliárdok jelentenek.

Mi a mi dolgunk? Folytatni! Jó úton indultunk el, nehéz, de jó úton. Megyünk tüntetni a betegek és az egészségügyi dolgozók érdekében. Márciusban indulunk a helyi választásokon Karancskeszin, Péteriben, Rigyácon, Tápiószentmártonban, Dombiratoson. Egyszóval: folytatjuk!

Thürmer Gyula