A Görög Kommunista Párt Külügyi Osztálya tette közzé az alábbi írást. Minden gondolata szinte egy az egyben igaz a magyar viszonyok között. Ajánljuk mindenkinek, aki el akar igazodni a mai politikában.

Nem titok, hogy a Görög Kommunista Párt (KKE) politikai irányvonala zavarja a szociáldemokrácia „új” és „régi” irányzatait, de legalább annyira a „baloldali útitársaikat” is.
Ez a tényt jól példázza az Özgürlük Dünyası török folyóiratban megjelent cikk, mely komoly támadást intézett a KKE ellen.  A cikk a „Modern Szocialista Reformizmus és a KKE” címet viselte. Az írás angolra fordított változatát az internetre is feltöltötték.
A cikkben sok rágalom érte a KKE politikáját. A KKE-t szektásnak nevezték, és pártfetisizmussal vádolták, s mindezt a szövetségi politikánkkal kapcsolatos alaptalan állításokkal „támasztották alá”. A cikk eltorzítja a KKE szembenállását az új-szociáldemokrata Sziriza párttal szemben, valamint a párt álláspontját a görög forradalom szocialista jellegéről. Hamisan állítja be azt a tényt, hogy a KKE nem fogadja el a „szocializmus szakaszairól” vallott elméletet, mely évtizedek óta gyötri a nemzetközi kommunista mozgalmat.

A KKE szövetségi politikája

A cikk írói alaptalanul azzal érvelnek, hogy a KKE azonos a PAME szakszervezeti tömörüléssel és más népi mozgalmakkal. Vagyis párt és mozgalom egy és ugyanaz.  Ez jól ismert vád ellenünk, mellyel a szociáldemokrata erők („újak” és „régiek” egyaránt) és a kis ultra-baloldali csoportok egyaránt támadnak minket. A céljuk az, hogy minél jobban csökkentsék a mozgásterünket a társadalmi mozgalmakban, és megszerezzék ezeket a szövetségeseinket.
A cikk írói némi utánanézéssel megállapíthattak volna, hogy a PAME-ben összefogott szakszervezeteknek sokkal több regisztrált tagjuk van, mint amennyi szavazatot kapott a KKE a választásokon.  Több száz szakszervezetben a kommunisták nincsenek többségben a végrehajtó bizottságokban, melyek a PAME akcióit szervezik. Ha a cikk írói meglátogatták volna a PASY által szervezett gazda-demonstrációt, mely során utakat torlaszoltak el, láthatták volna, hogy a népellenes politika és az EU ellen sztrájkoló gazdák túlnyomó többsége nem kommunista, sőt még csak nem is KKE-szavazó.
A PAME tavaly október 22-ére országos demonstrációt, november 12-ére pedig általános sztrájkot kezdeményezett Görögországban, hogy tiltakozzanak a Sziriza-ANEL kormány és az EU népellenes politikája ellen. A kezdeményezést több mint 600 szakszervezet és tömegmozgalom támogatta.  Következésképpen teljesen alaptalan a cikk azon állítása, miszerint a KKE „önmagával köt szövetséget”.
A KKE sosem titkolta, hogy teljes szívvel támogatja az olyan népi-társadalmi szervezeteket, melyek a monopóliumok és a tőke ellen lépnek fel. Azt sem titkolta, hogy a városokban és vidéken támogatja a munkásosztály társadalmi szövetséget a szegény népi rétegekkel a kapitalizmus és a monopoltőke elleni harcban. Mi hisszük, hogy ez a társadalmi szövetség szemben áll a népellenes intézkedésekkel, segíti azt a küzdelmet, amit a munkások bérveszteségük visszanyeréséért folytatnak.
A bérveszteséget pedig a tőkés gazdasági válság idézte elő, a tőke azon törekvése, hogy profitveszteségét a bérek, csökkentésével kompenzálja. Ugyanakkor a mi várakozásaink szerint egy ilyen szövetség képes egyengetni az utat egy átfogó társadalmi támadás előtt, mely megdöntheti a tőkés rendszert és szakíthat az olyan tőkés, imperialista szervezetekkel, mint az EU és a NATO.
Természetes tudjuk, hogy ez a szövetségi politika idegesíti a szociáldemokrata erőket.  E politikának ugyanis semmi köze „a baloldali összefogásokhoz”, az „anti-neoliberális szövetségekhez”, amelyek csak politikai tényezőkre koncentrálnak, és nem törődnek a szélesebb társadalmi erőkkel.  Hasonlóképpen irritálja a baloldali politikai csoportocskákat, mint amilyen a NAR vagy az Antarsya. Ezek ma a szociáldemokraták programját követik és gyakorlatilag a Sziriza „segédcsapataivá” váltak.
A szociáldemokraták és a baloldali csoportocskák álláspontja átlépte a görög határt, és még egy cikk megírását is eredményezte Törökországban.  A cikket angolul írtak, így Törökországban és szerte a világon könnyen félre lehet vezetni a dolgozó embereket, akik nem rendelkeznek elég információval és ténnyel annak megítéléséhez, hogy hol van vége a valóságnak és hol kezdődik a rágalmazás.

A szociáldemokráciával való szembenállásról

Az Özgürlük Dünyası török lap említett cikke azt javasolja, hogy a KKE fogalmazza meg a dolgozók és a közvélemény legsürgősebb és legnyomasztóbb követeléseit, erre építve hozzon létre egy platformot, mely együttműködne a Sziriza párttal és más reformista erőkkel. Ugyanakkor azt mondják, hogy a KKE-nek rosszat tenne, ha koalíciós partnere lenne egy olyan kormánynak, melyet a szociáldemokrata Sziriza vezet.
Más szóval a cikk azt javasolja a KKE-nek, hogy a tőkés barbarizmus megdöntéséért küzdő pártból váljon egy olyan szervezetté, mely – anélkül, hogy részt venne a kormányban – támogatná a kormányt alakító „baloldali” Szirizát és a nacionalista ANEL-t. A javaslatot olyan helyzetben teszik a KKE-nek, amikor a termelő eszközök, a gazdaság fő ágazatai, továbbra is kapitalista kézben vannak, és Görögország változatlanul az imperialista NATO szervezetében van, mely imperialista háborúkat vív. Görögország továbbá is az EU tagja, mely sok más mellett a munkások jogainak csökkentésével próbálja menteni a tőkét. Az EU például meghatározza, hogy mely tagállam, milyen terméket állíthat elő, mennyi darabot és milyen termelési módszert válasszon.
Az ilyen politika, amely a tőkés társadalom gazdasági-politikai keretein belül működő szociáldemokrata burzsoá kormányokat „kritikusan támogatja”, sehol és sosem hozott pozitív eredményeket a dolgozóknak. Éppen ellenkezőleg!
Ez a politika a munkások és a tömegek nagyfokú kiábrándulásához vezetett, ellenérzéseket ébresztett a politikával szemben általában, s lehetőséget adott a szélsőjobboldali és fasiszta erőknek a felemelkedésre.
A mi országunkban ez a folyamat végbement, a fasiszta erők megerősödtek. De ezért nem a KKE felelős, ahogyan a cikk állítja, arra hivatkozva, hogy a KKE nem követi a cikk bölcs tanácsait.
A szélsőjobboldali és fasiszta erők a tőkés, és különösen a szociáldemokrata pártok hatására tudtak felemelkedni. Elsősorban a PASOK felelős a történtekért. A PASOK
a kapitalista válság humánus kezelését ígérte. Becsapta az embereket, s ezzel reményeiktől is megfosztotta őket.
Az új szociáldemokrata kormány, a Sziriza lényegében ugyanezt tette. A választások előtt utópisztikus ígéretekkel próbálta elhitetni, hogy ők a „népet a profit elé fogják helyezni”. Nem ez következett be!  Új és régi népellenes módszereket vetettek be, hogy megőrizzék a tőke uralmát.
Ilyen körülmények között a KKE „nevelő” szerepe nem tölthető be azzal, hogy támogatja a szociáldemokrata kormány által táplált illúziókat, ahogyan azt a cikk javasolja nekünk. A mi feladatunk, hogy leleplezzük ezeket az illúziókat és rámutassunk a „baloldali” kormány népellenes intézkedéseire.
Az embereket a népellenes intézkedések, a kapitalizmus és a monopolizmus elleni harc fogja nevelni. Ez a küzdelem fogja megváltoztatni az erőviszonyokat is. Széles népi szövetség fog születni, amely a népellenes intézkedések ellen fog küzdeni és orientációját szilárdan a monopóliumok és a kapitalizmus elleni fellépés fogja meghatározni.  Ez erősítheti a munkásosztály és más néprétegek szervezettségét és harci akaratát, és mozgósíthatja őket a behódolás, a fatalizmus és az embereket elnyomó régi és új kapitalista módszerekkel szembeni ellenállásra.
Az erős Görög Kommunista Pártra ezért van szükség. És nem valamiféle „pártfetisizmusból”, ahogyan ezt a cikk állítja.

A „szocializmus szakaszairól”

A török cikk által javasolt politikai stratégia nem mondható újnak. A múlthoz hasonlóan a világban sok kommunista és munkáspárt követi azt a politikai irányvonalat, mely közelebbi szövetséget akar a szociáldemokráciával. A múltban, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) XX. kongresszusa után ez az álláspont uralkodóvá vált a kommunista mozgalomban. Ideológiai alapját a „szocializmushoz vezető békés út” és a „szocializmushoz való átmenet különböző formáinak” elmélete adta.
Kimondták, hogy vannak „baloldali szociáldemokraták”, akik a jók, és vannak „jobboldali szociáldemokraták”, akik pedig a rosszak. A burzsoáziát is csoportokra osztották. Egy részük volt a komprádor burzsoázia, másik részük a nemzeti burzsoázia. Ennek alapján szövetséget kerestek a szociáldemokrácia és a burzsoázia „jó” csoportjaival. Tudták, hogy ezzel a kapitalizmust menedzselik, de ezt egy egységes forradalmi folyamat első szakaszának tekintették.
A cikk bírálja ugyan az SZKP XX. kongresszusán megfogalmazódott állításokat, de paradox módon a logikája megegyezik azzal, amit a XX. kongresszus után elterjedt
a nemzetközi kommunista mozgalomban, fájdalmas károkat okozva a forradalmi mozgalomnak.
A KKE tanulmányozta mind a nemzetközi, mind a görög mozgalom történelmi tapasztalatait. A KKE alapításától kezdve a legszorosabb szálakkal kötődik a görög munkásosztályhoz és a szegényparasztsághoz. A KKE az idegen megszállók elleni fegyveres harc során kétszer is konfliktusba került a tőkés hatalommal. Tanulmányoztuk a KKE közel 100 éves történetét, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom történetét. Ennek alapján jutottuk arra a következtetésre, hogy ilyen átmeneti hatalmi formációk sehol a világon nem vezettek forradalmi változásokhoz (ez közismert tény), sőt akadályozták a forradalmi stratégia kialakítását.
A KKE 1996-ban elvetette a szocializmushoz vezető átmeneti szakaszok elméletét. Sőt már előtte, az 1980-as években szilárd ideológiai-politikai álláspontot alakított ki a tőkés rendszer egyik pillérét jelentő szociáldemokrácia kérdésében.
A pártunk határozott stratégiát alakított ki.  A stratégiánkat nem a pillanatnyi erőviszonyok határozzák meg. Mi azt vizsgáljuk, hogy megvannak-e az anyagi feltételek az áttérésre a társadalom szervezésének olyan magasabb formájához, ahol nem létezik kizsákmányolás és nincsenek imperialista háborúk. A KKE arra törekszik, hogy a munkásosztály tudatosítsa történelmi küldetését, azaz számolja fel a munkásosztály kizsákmányolását, és ezzel együtt minden fajta osztályalapú kizsákmányolást.  Az az elmélet, amely a szocializmushoz vezető út különböző szakaszairól beszél, és a kapitalizmus keretein belül valami fajta átmeneti hatalmi formációkat tart lehetségesnek, lényegében tagadja a munkásosztály történelmi küldetését.
Ma a KKE az egyetlen párt, mely nyíltan megmondja az embereknek, hogy mindaz, amit tapasztalnak, az nem csupán egy „rossz” kormány politikának következménye, nem egyszerűen a gyarmatosítók által ránk erőszakolt politika vagy éppenséggel a kormány vagy más politikai erők rossz tárgyalási taktikájának következménye, hanem a tőke érdekeit szolgáló általános stratégia része.
A KKE feltárja az emberek előtt a kapitalista válság igazi okait. Megmutatja, hogy a tőkés pártok által javasolt megoldások a kapitalizmus javát szolgálják. Ez jellemzi a konzervatívokat is és a szociáldemokratákat is.
A KKE elmagyarázza az embereknek, hogy a válságra csak egy megoldás van, mely az ő javukat és nem a gazdagok érdekeit szolgálja: ez pedig a néphatalom megteremtése, amikor a hatalom a nép kezében van, s csak az ő érdekeiket szolgálja.  Ez a felfogás utat tör az emberek tudatához, és megnehezíti
a tőkésosztálynak a népellenes politikai irányvonal követését. Segít abban, hogy az emberek megszabaduljanak a tőkés politika hatásaitól és kialakuljanak a népellenes politika elleni széleskörű össze fogás feltételei.
A KKE harcol azért, hogy az emberek ráébredjenek: küzdeni kell azért, hogy eljussunk a nép hatalmához, a nép gazdaságához! Pártunk meghatározó szerepet játszik az emberek és a néptömegek szervezésében, mozgósításában, felhasználva a tüntetéseket, sztrájkokat, a munkásosztály küzdelmének más formáit.  Elutasítjuk azt a tőkés ideológiai állítást, miszerint a válságért, a tőkés hitelekért mindannyian felelősek vagyunk, ezért mindannyiunknak fizetnünk kell.
Ez a KKE politikájának alapja a munkahelyeken, az utcán, az iskolákban. A politika célja az, hogy szervezzük és tökéletesítsük a küzdelmet, létrehozzuk a munkásosztály szövetségét más szegény rétegekkel, a kis és közepes gazdasággal rendelkező földművesekkel, a mikró- és kisvállalkozókkal, nőkkel, fiatalokkal, és ezáltal egységes programmá tegyük a harc követeléseit és azt a célt, hogy megteremtsük az erős népi szövetség hatalmát. Ez a szövetség feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az emberek megdöntsék a monopóliumok hatalmát és az ország elindulhasson a szocializmus útján.

Szerkesztői megjegyzések:

Az eredeti cikk török nyelven megtalálható a http://www.ozgurlukdunyasi.org/arsiv/482-sayi-264/2401-modern-sosyal-reformizm-ve-kke oldalon.  Az angol fordítás pedig itt:  http://emep.org/en/modern-social-reformism-and-the-kke

Az Özgürlük Dünyası a török EMEK (Munkapárt) lapja.
Az EMEK szektás, ultrabaloldali párt, amely szemben áll a Török Kommunista Párt politikájával.

A PAME a görög szakszervezeti mozgalmon belül működő szakszervezeti koordinációs központ, mely a tőke ellen határozottan küzdő osztályharcos szakszervezeteket fogja össze. A PAME mintegy 850 ezer taggal rendelkezik. Számos nagy tüntetést szerveztek az elmúlt esztendők görögországi eseményei során. A KKE a 2015. szeptemberi választásokon 301 ezer szavazatot kapott.

Az Antarsya (Görög Antikapitalista Baloldal Frontja) 2009-ben jött létre ultrabaloldali csoportokból. A tagság egy részét a KKE-tól eltávolodott személyek adják.

A NAR (Új Baloldali Áramlat) 1989-ben jött létre, döntően a KNE, a KKE ifjúsági szervezetének ultrabaloldali tagjaiból.
A „szocializmus szakaszai” elmélet: a marxista felfogás szerint a szocializmus olyan társadalom, ahol a hatalom a munkásosztály kezében van, a termelőeszközök többsége közösségi tulajdonban van, és tervgazdálkodás valósul meg. A Görög KP, a Magyar Munkáspárt és sok más párt felfogása szerint is, az a társadalom, amelyben e három tényező nem valósul meg, nem szocialista.

A kommunista pártok egy része úgy véli, hogy a szocializmus több szakaszon keresztül megy át, amíg eljut addig, hogy
a hatalom a munkásosztály kezébe kerül és a termelőeszközök többsége társadalmi tulajdonban van, és akkor is szocializmusról beszélnek, amikor egyik vagy másik ismérve nem valósul meg.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a nézet téves és félrevezeti a dolgozókat. Cipruson például a politikai hatalom sokáig
a kommunista programmal rendelkező AKEL kezében volt, de nem hajtották végre a gyárak, a bankok, a média államosítását. Megbuktak.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa 1956 februárjában ülésezett. Számos tételt mondott ki, amelyről utólag bebizonyosodott, hogy helytelen. Kimondta, hogy a tőkés és szocialista országok között nem harc, hanem békés egymás mellett élés van. E tétel alapján jelentősen csökkentették a szovjet hadsereget.

Kimondta azt is, hogy a tőkés országokban a kommunista pártok választások útján is hatalomra juthatnak, és megteremthetik a szocializmust. Egyetlen kommunista párt sem jutott választások útján hatalomra, illetve nem teremtett szocializmust.  Kimondta továbbá, hogy lehetséges és szükséges a kommunista és szociáldemokrata pártok együttműködése. A tapasztalat szerint a tőkés szociáldemokrata pártok az így létrejövő együttműködést a kommunisták meggyengítésére és megbuktatására használták.