A Munkáspárt új székházának megnyitójára az idén májusban sokan jöttek el újságírók. Minden tiszteletem az újságírásból élő kollégáké, mert nehéz kenyerük van. A szocializmusban sokan gondolták úgy, hogy jöjjön csak a kapitalizmus, ott demokrácia van, azt írunk, amit érzünk, gondolunk. Szerintem ma már tudják, hogy a kivételezetteket leszámítva ez nem így van. Próbálj csak mást írni, mint amit a tőkés tulajdonos elvár, nagyon gyorsan az utcán találod magad! Éppen ezért nem is csodálkozom azon, hogy sok újságíró már kész véleménnyel jön hozzánk, szinte már a cikk is a gépén van, csak az eseménnyel kell hitelesítenie.

Az új székház meglepte a sajtó képviselőit. Mit írjanak róla? Hogy szép, modern, hogy így kell egy mai pártháznak kinéznie? Hogy ezek a munkáspártiak nem csupán papíron léteznek, hanem az élő valóságban is? Hogy nem öreg emberek dolgoznak a székházban, hanem fiatalok? Nos, nem ezt írták, nyilván nem akarták a sorsot kihívni maguk ellen. Maradt a megszokott szöveg a diktatúráról, a gulagról, az eladósodásról, és nem zavarta őket, hogy ezek régen lejárt lemezek. Miért is zavarta volna őket, amikor a hatalom csúcsain sem cserélték még le a régi lemezeket.

Pedig ideje lenne lecserélni, itt is, ott meg főleg. A polgári fejlődés útja, mert ne tagadjuk, hogy nem csak romboltak az elmúlt 26 évben, hanem építettek is, szóval a fejlődésnek a polgári útja nem hozta meg azt, amit ígértek az embereknek. A szocializmusban az átlagember jobban élt, mint ma. A szocializmusban az átlagember nagyobb biztonságban élt, mint ma. Még az is kiderült, hogy Hegyeshalmon túl sincs kolbászból a kerítés, és ha nincs pénzed, emberszámba se vesznek. A hatalom csúcsain valamiért úgy gondolják, hogy az emberek ezt nem tudják, ezért elég szidni a múltat, bűnöket és bűnösöket keresgélni, és ezzel minden el van intézve.

Pedig dehogy van! Az európai polgárság legfőbb építménye, az Európai Unió egymás után mond csődöt az új problémák láttán. Tud megnyugtató megoldást a menekült ügyre? Nem! Versenyképességben le tudja hagyni Kínát? Nem! Tud munkát és jólétet adni minden polgárjának? Nem!

A válaszok mindenütt ugyanarra vezethetők vissza. A kapitalizmus, ahol csak az számít, hogy mi hoz több hasznot a tőkének, mint rendszer nem tudja megoldani a problémákat. Lehetne versenyképes tudást adni gyerekeinknek? Lehetne, de akkor sokkal többet kellene iskolákra költeni. A tőkének nem éri meg, ráadásul a tőke nem szereti, ha túl sok okos ember veszi körül. A közösségi társadalom viszont az emberről szól, azt akarja, hogy minél több ember a kor tudásszintjén legyen- Ezért mint rendszer jobban képes reagálni a mai kor kihívására, és versenyképes tudást adni az embereknek.

A tőkés rendszer törvényei börtönbe zárják Európa szellemi erőit. Többre lennénk képesek a tudományban, a gazdaságban, mindenütt, de ehhez szabadjára kell engedni a szellemi erőket. Mindenkinek meg kell adni a tanulás, a tudás lehetőségét, hiszen a társadalom belső tartalékai csak így jönnek felszínre. A tőkés Európa új iparosítása vagy a digitális forradalom nem oldja meg ezt, hiszen a változás megmarad a technika szintjén, az áttöréshez pedig az embert, a társadalmat kell megváltoztatni.

A Munkáspárt nem a múlt hordozója. Büszkék vagyunk a szocialista évtizedek nagyszerű eredményeire, miért ne lennénk azok? Minden normális embernek értékelnie kellene azt, ami jó volt, ami hozzátett valamit népünk kincseihez. De ma a Munkáspárt ereje abban van, hogy a társadalom szervezésének új módját, a közösségi társadalmat vázolja fel.

A Fidesz sajátos magyar útja nem új út, csak a tőkés fejlődés útjának egy változata. Ideig-óráig még sikeres is lehet, mert kétségkívül szakít az európai tőke szokványos receptjével, a piac mindent megold eszméjével. De nem változtatja meg a tőkés rendszer lényegét. Az úr a Fidesz-modellben is a pénz.

A Munkáspárt most lesz 26 éves. A születésnapot munkával ünnepeltük és az első sikerek sem maradtak el. Indultunk számos időközi választáson, elmentünk oda is, ahol soha sem jártunk. Fiatal embereket ajánlottunk a társadalomnak nagyszerű programmal, és mindenekelőtt egy új világ ígéretével. S, amit néhány éve sokan még fanyalogva fogadtak, arra most odafigyeltek. A közvéleménykutatás szerint egy százalék fölé került a Munkáspárt.

Jó, hihető, megvalósítható programot kínálunk az embereknek. Igaz, ehhez kell az emberek segítsége is. Ha nem mennek el szavazni, ha nem emelik fel szavukat, ha nem küzdenek, nem lesz változás. Anélkül pedig Európa tovább süllyed a mostani ingoványban, és mi, magyarok az első szenvedők között leszünk.

Örömteli a mostani születésnap, mert jobban látjuk munkánk értelmét. De látjuk azt is, hogy az út hosszú. Nem elég eszméink igaza, nekünk is a kor szintjére kell emelkednünk technikában, propagandában, mindenütt. Többet és jobban kell dolgoznunk, és erre képesek is vagyunk. Boldog születésnapot, Munkáspárt!

Thürmer Gyula