Az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést. A kormány a migránspárti erők kicsinyes bosszújaként értékeli. Az ellenzék örömünnepet ül, mondván, hogy Európa nekik adott igazat.

Mit csináljunk mi? Örüljünk vagy sírjunk?

Jó-e a magyar embereknek, ha bárki, legyen az EU, Oroszország, Kína vagy az atyaúristen, kívülről mondja meg, hogy nekünk mi a jó?

Hány magyar ember életét akarja a Sargentini-jelentés jobbá tenni? Mondta bárki is az Európai Parlamentben, hogy a szegény magyar emberek az EU-s fizetések egy harmadát keresik, pedig 14 éve az EU tagjai? Szóvá tették akár egyszer is, hogy nálunk majdnem lehetetlen sztrájkolni, a munkavállalónak arra van joga, hogy dolgozzon, költse el a pénzét a plázákban, de közben tartsa a száját? Tiltakozott-e bárki is amiatt, hogy nálunk tilos a vörös csillag, a sarló-kalapács, és nem lehet utcát elnevezni még Ságvári Endréről sem, pedig ő a fasizmus ellen harcolt? Mondta-e bárki is, hogy csúnya dolog a Munkáspártot teljesen kizárni a médiából? Mellesleg a kormánypártiból is, meg az ellenzékiből is.

Sírnunk kell? Nem! A kormány tudta, hogy mibe mászik bele. Az ilyen jelentések be vannak építve az EU génjeibe. Az Európai Unió sohasem volt olyan intézmény, ahol az országok egyenlő jogokkal, egyenlő esélyekkel vettek részt Európa közös jövőjének formálásában.

Félni kell attól, hogy kizárják Magyarországot?  Ugyan már, hülyék is lennének! Nem kizárni akarják Magyarországot, hanem megregulázni. Rendnek kell lennie. A nagymama viheti a rőzsét, de a rőzse nem viheti a nagymamát!

Örülnünk kell? Nem, az EP nem a magyar emberek mellé állt. Azokat támogatta, akik szerint Európa a jövőben is a milliárdosoké és szupergazdagoké legyen, a szegénynek, a kicsinek, a gyengének meg kuss a neve.

De vegyünk észre valami mást is! A tőkés Európa válsága nem csitul. Az európai tőkések egymás torkának estek.  Mindennap gyengébbek lesznek.

Most legyünk észnél!  Küzdjünk új erővel és új hittel! S a tőkés Európa nem lesz örök!

Budapest, 2018. szeptember 13.

Magyar Munkáspárt Elnöksége