Július 8-án, vasárnap választás lesz Budapesten, a Józsefvárosban. Mint az köztudott, a választás kiírására azért volt szükség, mert az eddigi kormánypárti polgármester, Kocsis Máté országgyűlési képviselő lett. A választáson négy jelölt indul. Az indulók közt van Fehérvári Zsolt István, a Magyar Munkáspárt jelöltje is, akivel most beszélgetünk.

Először is kérem, engedje meg, hogy gratuláljak jelöltté válásához, és sok sikert kívánjak Önnek a választáson.

Köszönöm szépen az elismerő szavakat, de az érdem nem csupán csak az enyém. Elismerés jár azoknak a párttagtársaimnak és szimpatizánsaimnak, akik egy emberként álltak ki mellettem, és gyűjtötték a támogató aláírásokat, dacolva a korai nyár forró levegőjével, és a viharos zivatarral. De külön szeretném megköszönni azoknak a választópolgároknak is a bizalmat, akik aláírásukkal támogattak és biztattak.

Beszélgetésünket azzal szeretném kezdeni, hogy kérem, pár szóban mutatkozzék be nekünk és az olvasóknak!

Fehérvári Zsolt István vagyok. 1969-ben születtem Kaposváron, életem első 18 évét is Somogy megyében töltöttem el. Aztán, mint a népmesékben is, ahogy a nagykorúság határát elértem, elköszöntem a szülői háztól, és eljöttem Budapestre „szerencsét próbálni”. Azóta élek itt, és megmondom őszintén, szerelmese lettem Budapestnek. Ami a magánéletemet illeti, 25 éve élek házasságban, két nagykorú gyermekem és két unokám van. Budapest nyolcadik kerülete a főváros szívében helyezkedik el, mondhatni, a város közepe. Ha Ön lenne ennek a kerületnek a polgármestere, mi az, amit tenne érte és a benne élő emberekért? A nyolcadik kerület valóban a főváros központjában helyezkedik, de sajnos nem a főváros központja. A kerület eddigi vezetése sokat tett az itt élő emberekért, a kerület szépítéséért, de szerintem bőven volna még mit tenni a kerület és a lakosság érdekeiért.

Mondana néhány példát?

Vegyük mindjárt a lakásproblémát. Én megvizsgálnám a kerületben lévő üresen álló önkormányzati és más tulajdonban lévő lakásokat, azokat igény szerint felújíttatnám, vagy elbontatnám, hogy helyükre új lakások épülhessenek, majd olcsó bérlakássá adnám ki, a kerületi szociálisan rászorultaknak. De ha már lakásoknál tartunk, mindannyian tudjuk, hogy Budapest VIII. kerülete patinás része fővárosunknak, tele idősödő, korszerűtlen lakásokkal. Ezen ingatlanok fűtés- és egyéb energiatakarékossági szintje nagyon alacsony, mondhatni gazdaságtalan. E lakások fűtési és más hőellátási korszerűsítését mindenképpen szükségesnek tartom, önkormányzati, de akár állami segítséggel is. A szocializmus idején épült a lakótelepi lakások zöme. Ezeket is korszerűsíteni kell.

Mit tenne azokkal a lakásokkal, amik bár állaguk miatt bontásra lennének ítélve, de abban ilyen-olyan jogcímen még laknak?

Senkit sem szabad az utcára tenni! Bár, szó se róla, ezeknek a lakásoknak az életvitelszerű használata nem csak életveszélyes lehet, de az egészségre káros is. Éppen ezért, a lakásfelújítási programot talán ildomos lenne éppen velük kezdeni. Megoldásként a már említett üresen álló lakásokba költöztetném a lakókat, egészen addig, míg lakás gondjuk valamilyen formában nem oldódna meg. Az így megüresedett, ámde valami okból lakhatatlanná vált épületek szanálása, újraépítése, vagy felújítása is elkezdődhet.

Mi a véleménye Józsefváros köztereiről?

Kerületünk külső megjelenését nagyon fontosnak tartom. Már csak azért is, mert a kerület mintegy 80 ezer lakosa itt éli mindennapjait, és véleményem szerint, nem mindegy, hogy hogyan. Persze itt még akkor nem beszéltem azokról az emberekről, akik kerületünk elhelyezkedése és stratégiai fontossága miatt itt töltik napjaikat, vagy csak átutaznak rajta. Gondolok itt arra is, hogy Józsefvároson nagyon sok gerinc-közlekedési útvonal megy át, gondolok itt a 4-es 6-os villamosra, a metróra, a 99-es buszra, de más nagyon fontos közösségi közlekedési útvonalra is. Szóval, mivel a VIII. kerület arcát naponta több mint százezer ember látja, fontos, hogy milyen véleményt alakítanak ki az itt lakók, vagy az átutazók. Nagy örömmel veszem, hogy egyes közterek, mint pl. Corvin köz vagy a Rákóczi tér, teljesen megújult, mondhatni, szemet gyönyörködtető külsőt vett fel. De mindennek ellenére, még mindig bőven akad tennivaló. A Józsefváros levegője – „köszönhetően” az óriási autóforgalomnak – igencsak szennyezett. E szennyezett levegőt lenne hivatott megszűrni egy teljes körű fásítási program. Ha körülnézünk a kerületben, tapasztalhatjuk, hogy a járművek számának megnövekedésével fordított arányban csökkennek a közterek fái is. A fákról jut eszembe! Napjainkban Budapesten a nyilvános illemhelyek száma igencsak visszaesett, mondhatni, szinte teljesen eltűntek. Nagyon fontosnak tartanám, hogy legalább kerületünkben ne szenvedjünk hiányt az ilyen létesítményekből. Üzemeltetését, a Csatornázási Művekkel közösen, akár önkormányzati, akár privát módon kívánnám megoldani. A Józsefvárosi pályaudvar ügyét rendezni kell! Számomra tarthatatlan, hogy egy a köz érdekében működtetett vasútállomást bezárnak, sok milliót (de talán milliárdot) beleölnek, aztán állítólag elkészült állapotában ott áll üresen kihasználatlanul mind az épületkomplexum, mind pedig a terület.

Milyen további szociális intézkedések várhatók Öntől?

Szociális téren mindenre nyitott vagyok, ami jó a kerületnek és jó az itt lakóknak! De hogy további konkrétumokat is mondjak: szándékomban áll a jelenleginél olcsóbb áron forgalmazó ún. „népboltok” nyitása a kerületben. Erre fejemben már megfogalmazódott a koncepció, de érdemben csak megválasztásom esetén tudok lépni ez irányban. Szociális intézkedésként említeném még a kerületben a banki, és egyéb kilakoltatások ügyét is. Minden egyes, az otthonát veszélyben tudó lakosunk ügyét megvizsgálnánk, részére egy mindenki által elfogadható megoldás lehetőségét keresnénk.

Ön, mint a Munkáspárt jelöltje szállt be a polgármesteri székért folytatott küzdelembe. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a politikai palettán egyedi helyről érkezne. Nem sok Önnel egyformán gondolkodó munkatársat találna a képviselő-testületben vagy az apparátusban. Ön, hogy kezelné
a politikai nézetkülönbségeket?

A választáson Győri Péter függetlenként indul, de valójában a parlamenti ellenzéki pártok állnak mögötte. Sára Botond a kormánypártok jelöltje. A parlamenti ellenzéki pártoknak egyetlen céljuk van: bebizonyítani, hogy le tudják győzni a Fideszt. A kormánypárt azt akarja bemutatni, hogy nem csak megvan a bizalom irántuk, de még nő is. Munkáspárti jelöltként indulni nem könnyű. Indulhattam volna függetlenként is, de miért tenném? Miért titkoljam azt, hogy ki vagyok? Munkásember vagyok, dolgozó, bérből és fizetésből élő ember, mint sokan mások. Szeretném, ha általam az ő hangjuk szólalna meg, ha az ő érdekeik is érvényesülnének. A Józsefvárosi emberekért, a kerületért kell tenni. A nagy ideológiai vitákat nem itt kell megvívni. Ez lehet a közös alap. Másrészt, véleményem szerint, egy javaslat elbírálásakor nem a javaslattevő személyét, annak pártját, ideológiai gondolkodását kell szem előtt tartani, hanem inkább azt, hogy a döntés kedvez-e a kerületnek és a benne élőknek, vagy sem. Mindenkivel partner tudok lenni, ha az előremutató és fejlődést irányoz elő. De ugyanakkor senkit nem fogok támogatni, ha az csak egyes emberek vagy érdekkörök célját szolgálja, esetleg kárára van a kerületnek és a polgároknak. Polgármesteri munkásságomat a konstruktivitás jegyében kívánom folytatni.

Ön itt él a kerületben?

Nem, nem vagyok nyolcadik kerületi. De ez nem lehet kizáró ok az iránt, hogy jelöltethessem magam, illetve hogy meg- válasszanak. Ami viszont pozitívumként írható „számlámra”, nem tartozom semmilyen érdekkörhöz, ezáltal senkinek nem vagyok „adósa” a kerületben. Az, hogy e helyzetben nem érzem súlyát döntéseimnek, azért sem igaz, mert polgármesteri hivatásomat nem pünkösdi királyságként szeretném gyakorolni.

Mivel foglalkozik jelenleg?

A MÁV- HÉV Zrt-nél dolgozom 1987 óta, mint HÉV- járművezető. Munkahelyemen nagy bizalom övez, régóta tevékenykedem szakszervezeti vonalon és a helyi Üzemi Tanácsnak is tagja vagyok. Munkám és magánéletem során mindig is igyekeztem a közért tenni. Mivel egész eddigi pályafutásom során bérből és fizetésből élő ember voltam, így tudom, milyen nehéz dolog napjainkban a boldogulás, ezért is szeretnék egy kicsivel magasabb fórumokon segíteni az embereknek. Ja, és még valami, foglalkozásomat tekintve! Lehet, hogy már sokan olvasták, mert az egyik hírcsatorna e címmel tudósított rólam: „Egy vőfélyt indít a Munkáspárt a VIII. kerületi polgármester választáson” Valóban, 25 éve űzőm e mesterséget is, több- kevesebb sikerrel.

Ön szerint milyen egy jó polgármester?

Nehéz jó polgármesternek lenni. Nehéz mindenkinek megfelelni. Tisztában vagyok vele, hogy ha egy döntés jó valakinek, az nem lesz jó másnak. A nagy számok törvényeire alapozva, tisztában vagyok vele, hogy mindenki kedvére egyformán sosem fogok tudni tenni. De megválasztásom esetén azon leszek, hogy ez így legyen. Szeretném a nagy többség szimpátiáját kivívni, döntéseimmel a kerületben élők érdekeit szem előtt tartani.

Mit üzen a választóinak?

A kampány során nagyon sok emberrel találkoztam az utcán. Volt, aki már akkor és ott biztosított támogatásáról. Sok tanácsot, kérdést, kérést, ötletet kaptam. Ezeket meghallgattam, elraktároztam. Itt szeretném újfent megköszönni nekik a sok kedves szót, és megkérni, hogy ne hagyjon alább bizalmuk! Segíteni csak akkor tudnak önmagukon, ha először nekem segítenek, és bíznak bennem. Ehhez viszont az kell, hogy mindenki, aki teheti, menjen el szavazni, és voksoljon szíve szerint, mert az érdektelenség a legnagyobb fegyver, amit önmagunk felé tudunk fordítani.