Süllyed a hajó! - Kiabálnak a fedélzeten. Egyedül a cigányprímás áll nyugodtan a korlátnak támaszkodva, miközben cigarettáját szívja. Te Gazsi! - szól neki a bőgős - süllyed a hajó! Mire a prímás: Mit izgulsz, a tied?

Biztos ismerik ezt a viccet. Amit most mondok, az viszont nem vicc. Süllyed a hajó! Az európai tőke annak rendje és módja szerint átverte az embereket. Ezúttal nem a migránsokat, akiknek szolidaritást és főleg bőséget igért, most meg szabadulna tőlük. Hanem magukat, az Európai Unió büszke polgárait, akik állítólag átlátható demokráciában élnek, szabad sajtóval, hatalmi ellensúlyokkal, meg hasonlókkal. Legalább is ezt hirdetik.

Nos, a tőke urai szépen elterjesztették, hogy maguk se nagyon akarják a Kanada és az EU között kötendő egyezményt, a CETA-t. Európa polgárai még azt is bevették, hogy Belgium francia tartománya ellenszavazatával megakadályozhatja a szerződés aláírását. Természetesen nem igy történt. Az EU mindenható urai pár nap alatt meggyőzték, megtörték, megvették – a kívánt rész aláhúzandó – tartomány vezetőit, úgyhogy most már nincs akadály. A CETA megvan. A hajó meg süllyed.

A TTIP, az Európai Unió és az Egyesült Államok között kötendő egyezmény pillanatokon belül valósággá válhat.  Keveset tudunk róla, de az, amit tudunk, elég ahhoz, hogy kimondjuk: süllyed a hajó! Süllyed a hajó, amelyen mi, európai emberek vagyunk.

Jártam olyan ázsiai országokban, ahol rengeteg amerikai terméket árulnak a boltok. Gyönyörű, hatalmas eper! Fantasztikus szőlő! A paradicsom után már nyúlna is az ember, annyira kívánatos! És olcsó! Legalább is viszonylagosan. Egy bajuk van. Az ilyen eper, szőlő, paradicsom génjeit átalakítják, manipulálják, hogy jól nézzen ki és sok teremjen belőle. A szakemberek évek óta mondják: ne együk, mert káros az egészségre! Nem halsz meg tőle rögtön, legfeljebb évek múltán fogják kimutatni, hogy ez is hozzájárult a betegségedhez.

Gondolja valaki is, hogy ellent tudunk majd állni az olcsó és mutatós amerikai élelmiszereknek, amelyek a TTIP alapján elárasztják a boltokat? Ma még van egy kevés választási lehetőség. Még van magyar mezőgazdaság. Még van a boltokban olyan termék, ami itt termett, itt érett meg, és frissen került hozzánk. De mi lesz holnap, mi lesz, ha lesz TTIP?

Ezerszer elmondjuk, de sokan nem hiszik el: a tőkét csak egy dolog érdekli: a pénz, a haszon. A külföldi cégek inváziója ellen az országok általában úgy védekeznek, hogy belső korlátokat állítanak fel. Adminisztratív szabályokkal, munkaügyi előírásokkal, meg egyebekkel nehezítik a multik terjeszkedését. A TTIP szerint viszont, ha a multi úgy véli, hogy egy államban nem tudja elérni a kívánatos profitot, bírósághoz, külső, az adott államtól független bírósághoz fordulhat. Gondolják, hogy egy magyar-amerikai vitában egy amerikai bíróság nekünk adna igazat?

Süllyed a hajó! Persze, van, aki megmenekülhet. Régen Indiában is úgy volt, hogy nem mindenki szenvedett a brit gyarmatosítóktól. Sok indiai gazdagodott meg, mert kiszolgálta a briteket, beszállító volt a brit cégek mellett, érvényesítette a britek akaratát saját népükkel szemben.

Most sem lesz ez másként. A magyar gazdaság egy része talán jól jár. Néhány nagy magyar cég beférhet az amerikai piacra. Néhány gazdag magyar nagytőkés még gazdagabb lesz. És a többi? Mi lesz a magyar mezőgazdaság maradékával? Mi lesz a kis-és középvállalkozások százezreivel?

Persze lehet úszni az árral, lehet azt mondani, hogy úgyis a nagyok döntenek el mindent, akkor pedig fölösleges ellenkezni. Valljuk be őszintén, néha valami ilyesmi tetszik ki egyik-másik kormányzati nyilatkozatból.

A migránsok kötelező betelepítése ellen a kormány össznemzeti háborút indított. Az emberek többsége megértette, és nemzeti ügyként támogatta is. Vajon a TTIP megakadályozása nem nemzeti ügy?  Nem hiszem el, hogy a kormány illetékesei ne tudnák azt, amiről az európai sajtó beszél. Nem hiszem el, hogy ne tudnának cselekedni, tenni ellene. A kormány magyar útról, nemzeti függetlenségről, magyar identitásról beszél. Vajon nem értik, hogy a TTIP után mindez csak üres szólam marad?

Nos, akár értik, akár nem, a mi dolgunk, hogy beszéljünk erről. A mi dolgunk, hogy a magyar dolgozó emberek véleményét most hangosan mondjuk el. November 8-án ezért megyünk el a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, a megyei és városi önkormányzatokhoz. Mi egyedül nem tudjuk megmenteni a hajót. De kiállthatunk, ébreszthetjük a többieket! Ez a dolgunk, ez a dolgod. A hajó a miénk is, a Tiéd is.

Thürmer Gyula