Kádár részese, ismerője és végül elszenvedője az 1950-es évek első fele téves és hibás döntéseinek. Kádár feljut a csúcsra, belügyminiszter lesz, sőt Rákosi Mátyás főtitkár helyettese. Aláírása ott szerepel az MDP legfontosabb dokumentumain.

1949 júniusában az MDP Központi Vezetősége ülésén ő adja el a Rajk-ügyet, az 1950-es évek leghírhedtebb politikai ügyét. Kádár ismerteti a nyomozás eredményét, miszerint Rajk László belügyminiszterként és Szőnyi Tibor a párt káderosztálya vezetőjeként kémcsoportot és párton belüli frakciót hoztak létre. Akkoriban ebből egy is főben járó bűn, Rajkot és társait kivégzik.
Kádár a vezetés tagja, de sohasem lesz a szűk csapat, a Moszkvából jöttek tagja. Rákosi és Kádár két világ. Kettőjük konfliktusa időzített bombaként épül be az 1950-es évek politikai életébe. Húsz év különbség van közöttük. Rákosi 1948-ban 56 éves, Kádár 36. Rákosi élő legenda, hiszen 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a legfiatalabb népbiztos, azaz miniszter, amiért hosszú évekig a Horthy-rendszer börtönében ül. Kádárnak nincs, nem is lehetett szerepe a Tanácsköztársaságban. Ő is ül börtönben, de az ő ügye nem kerül a figyelem középpontjába.
Rákosi a Szovjetunióban éli meg a II. világháborút, Kádár idehaza. Rákosit ismeri Sztálin, az akkori szovjet vezetés számos tagja. Kádárt jószerével senki sem ismeri a nemzetközi mozgalomban. Rákosi azt a politikai kultúrát hozza magával, amit a sztálini Szovjetunióban tanul. Kádár szokásait a háború előtti Magyarország alakítja.
Kádár sok mindenben másként gondolkodik, mint Rákosi és a szűk vezetés tagjai. Véleményét elmondja, másokkal is megosztja, de a Rákosi-féle vezetéssel szemben nem szervez ellenzéket.
Kádár elszenvedője az MDP-vezetés hibás politikájának. 1951 márciusában még ő készít jelentést az MDP-tagság összetételéről. Alig egy hónappal később már letartóztatják. Rákosi a vezetés ülésén elmondja, hogy Kádárral szemben az első gyanú „Rajk leleplezésénél keletkezett, amikor észrevettük, hogy magatartása kényszeredett.” Magyarán, Kádár támogatta Rajk László elítélését, de nem túlságosan lelkesen, legalább is nem olyan lelkesen, ahogyan Rákosi elvárta. Kádár bűnlajstromát mindjárt bővítik a múlttal is. Nyakába varrják, hogy 1943-ban engedély nélkül oszlatta fel a kis létszámú hazai pártot, és hozott létre egy legális pártot Békepárt néven.
Kádár börtönben van, amikor az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusában feltárja a hibákat. Kádár támogatja a döntést, s a megújulás nagy, de sajnálatos módon elszalasztott lehetőségének tekinti. Élete végéig vallja, hogy a szocializmus nevében elkövetett hibák, tévedések helyrehozhatóak, mert nem a szocializmus lényegéből, hanem egyes emberek hibáiból fakadnak. A kommunisták akkor teljesítik küldetésüket, ha a munkásságot, a dolgozókat szolgáljak, és következetesen küzdenek a tőkés rendszer ellen, a munkások, a dolgozók társadalmáért.
Az MDP történelmi hibája, hogy felrúgja saját maga szabályait, megsérti a szocializmus eszméit, s ezért végül képtelen lesz megvédeni a szocializmust. 1956 eseményei elsodorják. Kádár egész életében fájlalja azt, ami történt, vallja, hogy elkerülhető lett volna.
Kádár János realista. Tudja, hogy csak két út lehetséges: vagy vissza a tőkés rendszerhez, vagy előre egy jobb, a hibáktól megszabadított szocializmus felé. A dolgozó tömegek csak veszíthetnek a kapitalizmus restaurációjával. Vissza felé nem szabad menni!
Tudja azt is, hogy a szocialista világ érdeke az, hogy Magyarországon helyreállítsák a szocializmust. A második világháborút lezáró nagyhatalmi megállapodások is élnek. Nagy Imrétől eltérően felismeri, hogy az Egyesült Államok Magyarországért nem fog a Szovjetunióval háborúzni. Egy reális út kínálkozik: szocialista országként, a Szovjetunió szövetségeseként élni tovább és a lehető legnagyobb mozgásteret találni a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséhez.
Kádár sok kortársától eltérően nem tétovázik, nem menekül üres moralizálásba. 1956 őszén maga mellé állítja a párt forradalmi-marxista irányzatának tagjait, vállalja az osztályharcot. Új pártot szervez, a Magyar Szocialista Munkáspártot. Élére áll a munkás-paraszt hatalom helyreállításának.
Kádár János vezetésével megkezdődik az új szocialista Magyarország építése. Ami 1957 után Magyarországon történik, mind a mai napig kiváltja a tőkés körök, a kapitalizmus híveinek féktelen dühét. Ennek egyszerű az oka. A tőkés erők 1956-ban vereséget szenvedtek. A magyar dolgozók, a magyar társadalom zöme nem a kapitalizmus restaurációjának illuzórikus terve mellé állt, hanem világnézetétől, vallásától, múltjától függetlenül egy új szocialista társadalomban fedezte fel boldogulása reális, nem illuzórikus lehetőségét.