Nemzetben és baloldalban

Nemzetben és baloldalban

A migránskvótával kapcsolatos népszavazás felvetetett egy nagyon lényeges kérdést. Vannak-e olyan közös, nemzeti érdekek, amelyek fontosabbak lehetnek, mint egy társadalmi csoport vagy párt saját érdekei? Ne felejtsük: kapitalizmusban élünk. Olyan társadalomban, ahol az egyiknek van pénze, tőkéje, a másiknak meg nincs. Akinél a tőke van, azé a hatalom, a média, a törvény, az állam. Egyet kell értenünk Marxszal és Leninnel, akik szerint a nemzeti érdek mindig az uralkodó osztály érdekét jelenti. 

A mai uralkodó osztály nemzeti érdeknek tekinti az ország NATO-tagságát, és a nemzeti érdekek védelmében küld katonákat Afganisztánba, Koszovóba, meg ki tudja, még hova. Mi azt gondoljuk, és szerintem teljesen jogosan, hogy a NATO valójában nem a külső támadásokkal szemben véd. A NATO a nagytőke kollektív fegyvere, amit fel lehet használni új piacok megszerzésére, és jó arra is, hogy elrettentsen mindenkit, akinek nem tetszik a kapitalizmus. A NATO ezért szent tehén a magyar tőkésosztálynak, amit senki sem merne levágni, se a Fidesz, se az MSZP, se a DK, se többi rokonuk, barátuk és üzletfelük. 

Lassan ilyen szent tehén lesz az EU is. Nem tudom, figyelték-e a miniszterelnököt a kampányban, és különösen október 2-án este? Alaposan mérlegelt minden szót az EU-val kapcsolatban. Kínosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se ejtsen ki olyan szavakat, amelyek akárcsak utalhatnának arra, hogy Magyarország akár ki is léphetne az EU-ból. 

Pedig az úton végig kellene menni. Ellenkező esetben e politika önmaga ellentmondásainak áldozata lesz. Az európai kapitalizmus válságával szemben a magyar tőkésosztály konzervatív része élén a Fidesz-kormánnyal úgy védekezik, hogy a magyar viszonyoknak megfelelő nemzeti módszereket alkalmaz az EU és az IMF neoliberális egyenreceptje helyett. Ennek része az is, hogy egyenlőbb helyet akar magának az EU-ban, és hidakat épít ki Oroszország, Kína és más államok felé.

A nemzeti út következetes végigvitele azt jelentené, hogy szakítunk az EU-val, társulunk Eurázsiai Unióval, és részesévé válunk egy új közösségnek, amelynek gazdasági erejét Oroszország és Kína adja. Bármennyire is idegesít egyeseket, kimondom: a hazánkat tönkretevő nyugati liberális befolyással szemben Oroszország az egyetlen potenciális szövetséges.

Ezen az úton a konzervatív erők sem akarnak végig menni. A szocliberális körök pedig azzal riogatnak, hogy ennek az útnak a végén a mumus, Putyin áll, a diktátor, az újjászületett Sztálin.  Putyin persze nem Szálin, és Oroszország sem a Szovjetunió. Oroszország ugyanolyan tőkésország, mint az EU bármely országa. A szocliberálisok baja nem ez. Az ő bajuk az, hogy Oroszország és Kína az USA-val és az EU-val szemben jelent egy új tőkés erőközpontot. Ők pedig az USA-ra és az EU-ra esküdtek fel. Onnan jön a pénz, onnan várják boldogulásukat. Éppen ezért tesznek meg mindent azért, hogy a miniszterelnököt valahol még útközben elgáncsolják.  

De térjünk vissza a népszavazáshoz! A Munkáspárt világosan kimondta, hogy a migránsügy a tőkésországok, a tőkések miatt következett be. Mondhatnánk: az ő bulijuk, oldják meg maguk! A migránsok tömeges megjelenése azonban a dolgozó osztályokat is érinti. Az ő bérük fog csökkenni, ha tömegesen megjelenik az olcsó munkaerő. A nyugdíjasoktól fognak elvenni, ha az országnak a migránsok eltartását is a nyakába kell vennie. Éppen ezért gondoltuk azt, hogy a saját társadalmi bázisunk, a dolgozó osztályok érdekében nemet kell mondanunk a betelepítésre.

Gondolkodhattunk volna másként is. Internacionalista pártként gondolhattuk volna, hogy a migránsok tömegei, akiket a tőke hozott abba a helyzetbe, amelyben vannak, szövetségeseink lesznek a tőke elleni világméretű harcban. Jól tettük, hogy nem ezt gondoltuk. A migránstömegek nem azért jönnek Európába, hogy együtt döntésük meg a kapitalizmust. Más kérdés persze, hogy azok a bevándorlók, akik már évek óta Európában vannak, általában támogatják a kommunista pártokat, köztük osztrák barátainkat is. Érdemes lenne azonban elgondolkozni azon, hogy amíg osztrák barátaink együtt akcióznak az ott élő bevándorlókkal, az osztrák munkásság jelentős része a migrációt elutasító FPÖ-re szavaz.

Nem állíthatjuk szembe a nemzetet és az osztályt, magyarságunkat és a dolgozók iránti elkötelezettségünket. Vállaljuk a nemzeti lobogót, óvjuk nyelvünket, kultúránkat. Ki kell állnunk a külföldi magyarság nemzeti követelései mellett is. Hogy fér meg ez a tőke elleni harcunkkal? Nos, a tőke globális uralma ellen küzdünk, amikor a magyar nemzetet védjük. A tőke ellen harcolunk, amely minden különlegeset, tőle eltérőt eltipor, és olyan világot akar, amelyben a tőke egységes szabványok alapján zsákmányol ki mindenkit. A nemzet, a saját szellemi és anyagi lét támaszunk, kapaszkodónk ebben a harcban. A dolgozó emberekben pedig szeretnénk tudatosítani, hogy ők alkotják a nemzet többségét. Ha nem akarják, hogy mások végleg elvegyék tőlük, vagy kisajátítsák a nemzet képviseletét, nekik kell kézbe venni az ország sorsát. Nemzetben és baloldalban gondolkodjunk!

Thürmer Gyula