Május elsején az idén is sok mindenki megfordult a munkáspárti sátraknál. Magányos emberek, akik gondjaikat osztják meg velünk. Nem tudunk segíteni, de legalább meghallgatjuk őket. Másutt, ahol segíteni tudnának, senki sem kíváncsi rájuk.
Jönnek fiatalok, akik közös fotót kérnek egzotikus szelfigyűjteményükbe vagy éppenséggel videóinterjút az egyetemi beadványukhoz. Jönnek világmegváltók, akiket nem ismer el a világ, bár ők se nagyon ismerik el a világot.
Jönnek azok is, akik ilyenkor május elsején végig sétálnak a Városligeten, az MSZP sátraitól a szakszervezetek táborán át a munkáspárti sátrakig, és felteszik a kérdést: „miért nem fog össze a baloldal?”
Úgy látszik, erről még 26 év kapitalizmus után sem lehet eleget beszélni. Persze, a politikai tapasztalatra is igaz, hogy az újszülöttnek minden vicc új. Nemzedékek nőttek fel körülöttünk. Nem ismerik az elmúlt évtizedet, és jogosnak vélik a kérdést: „miért nem fog össze a baloldal?” De felteszik néha azok is, akik megélték ugyan, de megfeledkeznek róla. A szorzótáblát gyerekkorunkban megtanuljuk, és többségünk soha sem felejti el. A politikai egyszeregy, úgy tűnik, nagyon gyorsan elszáll.
Fogjon össze a baloldal! Ebben az illúzióban kezdte a mi pártunk is 26 éve. Még levelet is irtunk Nyers Rezsőnek, hogy az MSZP és a Munkáspárt fogjon össze a tőkés rendszerváltás megállítására. Sejtettük, hogy az MSZP akkori vezetői, Nyers, Horn, Pozsgay ugyanúgy kapitalizmust akarnak, mint Antall József vagy Orbán Viktor, de azt gondoltuk, hogy majd az egyszerű MSZP-s tagok jobb belátásra bírják saját vezetőségüket. Sok évünkbe és nagyon sok keserű csalódásba került, de megértettük: a pénz uralma, a tőkés rendszer ellen küzdő Munkáspárt és a pénz, a tőke uralmát akaró MSZP között nem lehet stratégiai együttműködés.
Május elsejei látogatóink most másként vetik fel a kérdést. Orbánék, mondják, új rendszert hoztak létre, és közös érdekünk ennek a diktatórikus rendszernek a leváltása. De miféle „Orbán-rendszerről” beszélnek? Arról, hogy a Fidesz a liberális kapitalizmus módszerei helyett államkapitalista módszereket alkalmaz? Arról, hogy a Fidesz a saját embereinek juttat mindet, és a szocliberálisokat kiszorítja a pénzosztásból, az állami tisztségekből, a médiából?
Ez mind igaz, de mi közünk hozzá? Mi a munkásért, a dolgozóért politizálunk. Őket nem Orbánék szorították ki a hatalomól, nem ők vették el tőlük a gyárakat, és az utánuk jövők sem adnák vissza. Még mit nem! A bűnös a kapitalizmus. Orbánék ugyanúgy kapitalizmust csinálnak, mint elődeik, csak másként. Ha rendszert akartok váltani, mondjuk mi, akkor a tőkés rendszert kell leváltani! De vajon ki akarja a kapitalizmust leváltani a magukat „baloldalinak” nevezők közül? Tóbiás József? Schiffer András? Karácsony Gergely? Netán Gyurcsány Ferenc? Ugye mennyire nevetséges még a feltételezés is?
A mai MSZP, DK, PM és a többiek között az összekötő kapocs a kapitalizmus igenlése, az Európai Unió és a NATO elfogadása, és persze a szocialista múlt elutasítása. Az „új rendszerváltás” hirdetése vagy a szocik piros dzsekije csak trükk az emberek megtévesztésére. Hátha beveszik, hogy elég Orbánt megdönteni, és megint lesz biztos munka, biztos fizetés, biztos jövő, mint régen, a szocializmusban. De nem lesz! Nem lesz, mert a kapitalizmus maradna, akárki is vezetné a kormányt Orbán után. Minap Salgótarjánban a szocik nyerték meg a polgármesteri széket, és mindjárt utána ritkábban kezdtek közlekedni a buszok. A kapitalizmusban nem a salgótarjáni ember kényelme a fontos, hanem a tőkés vállalat profitja.
Elvben persze lehetne együttműködni. Mi támogatjuk a kormány leváltását, bár mi a kapitalizmust akarjuk leváltani, de ezt most félretesszük! Ti viszont vegyétek be a programba a milliárdosok egyszeri 40 százalékos vagyonadóját! Hagyjuk most a NATO-t is, mert ez a szenttehenetek, de a szupergazdagokat adóztassuk meg! De ebbe ti nem mentek bele, mert ti maximum a jövedelemarányos SZJA-t akarjátok, és semmiképpen sem a szupergazdagok megadóztatását.
Jó, mondják a május elsejei látogatóink, ha nem a szocik és a liberálisok, akkor legalább legyen együttműködés azokkal a kis csapatokkal, amelyek ilyen-olyan baloldali jelszavakkal jelentek meg a majálison is. Ráadásul ismeritek őket, hiszen többségük a Munkáspárttól ment el. Ez igaz, mondjuk mi, ismerjük őket. De nem is ez ma már a lényeg. A Munkáspártnak milliónyi gondja van, ezt nem is titkoljuk. De mi erő vagyunk, amit a többiekről nem lehet elmondani. Mi országos párt vagyunk, amely képes indulni az időközi választásokon is. Önálló politikai erő, amelynek van becsülete a magyar dolgozók között. Ma még kevesen szavaznak ránk, még nem jött el az idő. De ha eljön, nekünk ott kell lenni, önálló arculatunkkal, tiszta eszméinkkel, makulátlan vörös ingünkkel.
Thürmer Gyula